2016. április 15., péntek

Teréz körút 24.


Tudtad?

Rádiók az Edison kávéházban


Szól a rádió
A véletlen hozott össze bennünket. Első környékbéli utamon, több mint három éve, éppen a szomszédban jártam, a Drasche család házában, ahol kőbe zárt hattyúk néma gágogásán kopogott a cipőm. Egy nap a XV. kerület bloggerével régi anekdotákban szereplő szobrok nyomába eredtünk. Sok helyütt azonban az egykori alkotásokat már maguk alá temették az évtizedek. Küldetésünk mégis sikeres volt, mert a város forgatagában, épségben találtunk rá egy túlélőre! A nyomok a Teréz körútra vezettek, ahol a 24-es sarki ház kapubejárójában, egy kagyló formájú szoborfülkéből komor arc köszöntött bennünket. Talapzatán bemutatkozásként jövet menet olvasható: "Petschacher Gusztáv műépítész. Ezen ház tervezője. 1889." S, hogy ne maradjon tovább rejtve ez a neves ember, ország-világ szeme elé tártuk a Köztérképen. Többek között az ő nevéhez fűződik a sokak által ismert MÁV Nyugdíjintézet bérháza a Kodály köröndön, az Andrássy út 88-90. szám alatt.











Az építészre több ízben is alkalmam volt ráköszönni. Ha már egyszer bekukkantottunk a házba, nem állhattam meg az ajtóban! :) A lépcsőház lengőajtaja mögött a loggiás nyitott térben széles lépcsősor vezetett az emeletekre. A nyári fényárban még az ablakok sem állták útját a nap közvetlen melegének, így a boltíves, pasztellszínű lépcsőház életre kelt. A faragott kőkorlátot kecses, márványoszlopok zárták a fordulókban, a padlót pedig fekete-fehér mintás terazzo borította. Az emeletek folyosóin balkonládás virágok napoztak, hátuk mögött hagyva az épület hátsó sarkában tekeredő hűvös, szűk csigalépcsőt. A szomjazókat a földszint feletti beépített köves udvar bádog falikútja kínálgatta. 








Ha már keresztül kasul lépcsőztünk az emelteken, kukkantsunk be a pincébe is, hiszen az igazi kincseket legtöbbször ott, vagy a paláson rejtegetik! A levéltári adatok alapján 1888 májusára készült el Stern Miksa megbízásából a háromemeletes épület. A körúti bejárattól jobbra bolthelyiség nyílt raktárral, az Aradi utca felé a sarkon egy kávéház várta vendégeit. A széles előcsarnokon át jobbra a házmester lakása következett, tovább haladva pedig a lépcsőházba juthattunk. Az udvaron, hátul a cselédlépcső mellett a viceházmester élt. A lakók és látogatók kényelmére a lovas kocsiknak kocsiszín, kocsiszoba, illetve öt ló részére istálló is működött. 










A régit tervek alapján a pinceszint is hasonlóan izgalmasnak ígérkezett! Mire az elkészült új épületben az Edison kávéház kinyitotta kapuit, addigra Weingruber neve az egész város előtt ismert volt. Weingruber Ármin fogadót, majd kávéházat bérelt a mai Astorián. Fiai Márkus és Ignác szintén apjuk nyomdokaiba lépett. Közülük Ignác, kávéházával a Városligetbe költözött. Nem csak műsorokkal szórakoztatta a nagyérdeműt, de közben különleges frissítőkkel is szolgált. Később a körúton nyitotta meg Edison nevű új kávéházát, mely akkor szokatlan keresztelőnek számított. Erről a furcsa esetről és a vendéglátós Weingruberekről olvashatunk érdekes történetet Saly Noémi kiváló kávéház-történész tollából. :)

Weingruber terasz - Városliget - 1912 - eredeti forrás: fotomuveszet.net

Edison kávéház

Teréz körút 24.

Edison kávéház a körút sarkán

A nagy belmagasságú impozáns kávéház alatt, a pincében három játéktermet, valamint kártyaszobát alakítottak ki. A lépcső mellett kapott helyet a konyha, a mellékhelyiségek, valamint a kassza. A szellőző, a szénraktár és a ruhatár mellett a lakók pincerekeszei is jól megfértek. 1936 nyarán az Edisonban ablakcsere munkálatok folytak, és új vastolóablakok kerültek a régi üvegtáblák helyére. Ám, amikor a háború vihara már a Nagykörútra is bezúdult, a zongoraszó hirtelen elnémult. A megzavart közönség székéről felpattanva, a habos feketét hátrahagyva menekült a kávéházból. A csatatér után a fehér abroszra kilöttyent kávé foltjai és az összetört csészék hagynak csak nyomot az utókornak. De nem is akármilyen nyomok ezek egy hajdan volt nyüzsgő kávéházról! 


Egy másik sarki, a Spolarich kávéház. Budapest, VIII., József krt. 37

Évek teltek el, mire a pusztításból lassan ocsúdó ház helyiségeinek új gazdái lettek. Falai közt újra felcsendültek a hangok, bár komoly szakértelem kellett megszólaltatásukhoz! Történt ugyanis, hogy 1949-ben az Orion Rádió és Villamossági Vállalat szerviz üzeme (elődje a Kremeneczky János által 1913-ban alapított Magyar Wolframlámpagyár) letette az első csavarhúzót az addigra már meglehetősen nagy károkat szenvedett - akkor éppen - Lenin körút 82. szám alá, stílusosan az egykori Edisonba. A szerviz működéséhez a Vállalat kisebb átalakításokat végzett. Az üzlet előtt hosszú, kígyózó sorok álltak, hogy az elnémult rádiók újra megszólaljanak.
Az 1957-es határozatok között egy júliusi irat dokumentálja, hogy a Fővárosi Neon Vállalat, az Orion Gyár földszinti üzletportáljára egy neonhirdető berendezést szerelt fel – hasonlót, mely pár éve még látható volt a Kossuth Lajos utcában. :) Nem csak a reklámra, de mindenekelőtt a megmaradt értékek megóvására, a karbantartásra és korszerűsítésre is nagy hangsúlyt fektettek. A korábbi, vasúti vagon nagyságú központi fűtés berendezését egy jóval szolidabb gáztüzelésű kazánra cserélték. Az egykori Edison helyiségein korábban a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Béke Ruházati K.T.Sz. és az Orion Szerviz is osztozott. Az eltelt több mint hatvan év alatt az Orion csillagképe már megkopott. Az egykori Vállalat immár Oktogon-Szerviz Kft. néven, de még ma is üzemel, bár jóval kisebb területen, és az új igényekhez mérten szélesebb szolgáltatással várja ügyfeleit. 

Orion neon reklám

Egy szerencsés megbeszélésnek köszönhetően alkalmam volt a nagyjából kétszer hatvan éves összemosódott múltat, kávéházat és szervizt személyesen is megnézni. Amikor az Aradi utcából beléptem a modern ügyfélszolgálatra, még nem sejtettem, hogy pár lépés után valóban az egykori Edison kávéház időkapszulájában találom magam! 




A széles lépcsősorok tükröződő, sötét színre pácolt faburkolata végig elkísért. Az aprólékosan kimunkált fafaragás és a rézkapaszkodó ma is kifogástalan állapotban látható! Az Aradi utca felől, a műhely kis bejárata mellett most egy élelmiszer boltot találunk. Nagy üvegkirakatain keresztül láthatók az eredeti fekete márványoszlopok, melyeket fehér lapokkal védelmi szempontok miatt borítottak be, csak úgy, mint a hatalmas Velencei tükröt. Szerencsére ez is megmaradt, s elé egy gipszkarton lapot húztak, hogy az új funkció miatt ne sérüljön. Korábban ebben a tükrös teremben volt a szerviz ebédlője, az egykori kávéház pazar játéktermében! 















A mennyezeti stukkók mellett a legérdekesebb emlék az újabb terveken is látható mellékhelyiség volt. A rézkilincsek, a díszes cementlapok, a vécé fülkéket elválasztó márványlapok mind épségben megmaradtak. Érdekes látványt nyújtott a kis kabinok két oldalra nyíló harmonika ajtaja, a rajta olvasható foglalva/szabad feliratokkal. A szemben lévő falon az kornak megfelelő porcelán piszoárok kaptak helyet. A női, illetve a férfi vécékben is eredeti szépségükben díszelegnek a virágos ólomüveg ablakok! A labirintus-szerű pincében a szénlehányó eredeti kövezése a sárga keramit burkolat szerencsére időtálló. Korlenyomatok furcsa elegye ez a kép, ahogy felsorakoznak a kávéház kártyaszalonjában és biliárdtermében a javításra váró mosógépek, hűtőszekrények, televíziók és rádiók… 












Miután kávénkat szürcsölgetve bejártuk a műhelyt, kalandozzunk el egy kicsit! Az 1800-as évek végéről kikerült Budapesti Czím- és Lakásjegyzékek megsárgult lapjai visszarepítenek az időben, és akarva akaratlanul szárnyra kap a fantáziánk! Kik és hogyan is élhettek itt, majd’ száz évvel ezelőtt? A Teréz körút 24. szám alatti lakók és foglalkozásiak valósak, ám a szereplők közti viszonyok gombolyítása csupán a fantázia szüleménye










Elsőként maga az építész rakott itt családi fészket. Ám, alig egy év után, immár megözvegyült feleségét Petschacher Gusztáv Edénét, született Weninger Irmát hátrahagyva távozott az élők sorából. Itt lakott Auspitz Gyula földbirtokos is, aki a vidéken töltött hosszú vakáció után kora ősszel már alig várta, hogy elvegyülhessen kedvenc kávéházába a pesti ismerősök között. Jiraszek Nándor vállalkozó és Brachfeld Nándor kereskedő, üzleti ügyeiket vitatták meg, ha olykor-olykor összefutottak az emeleti folyosón. Ehrenfeld Mózes, Ehrenfeld Salamon és Ehrenfeld Mór banktulajdonosok szigorúan csak családi közben beszéltek a munkáról.  








Ugron Ákos országgyűlési képviselő szivarfüstbe burkolózva olvasta reggelente, kávét szürcsölgetve a friss, gazdasági lapokat. Néha szemöldökét ráncolva oda-oda sandított a szomszédos asztalhoz, ahol özvegy Strasser Miksáné, özvegy Kreutzer Károlyné és Barcsay Gézáné magánzók csacsogtak egy fáradt munkanap után habos kávéjuk felett. Löwy Jakabné varrónő és Geiringer Jakab szabómester bizonyára nem csak praktikus, de szép posztókból készítettek öltözetet szomszédjaiknak, akár a pincérként dolgozó Hohenberg Dávidnak, vagy rokonának, Hohenberg Henrik kereskedőnek. Winklarek Márton asztalossegéd is tevékeny részese lehetett a Kávéháznak, ha kisebb-nagyobb javításra volt hirtelen szükség. Dobó Manó MÁV kalauzként készségesen elkalauzolta a körúti pályaudvarra érkező látogatókat az Edisonba. Kovács Károly könyvelőként dolgozott és nyújtott segítséget a szomszédoknak. 






Bár a képzelt, egykori lakógyűlésen még sokak nem jelentek meg, lassan búcsút kell vennünk. S végül, hogy mindenki időben visszaérjen a jelenbe, Benes Ferencz órás, készséggel áll rendelkezésünkre az időutazásban.

Örülök, hogy ismét láthattam egy jó példát arról, milyen az, amikor egy vállalat felismeri a múlt értékeit, gondos odafigyeléssel vigyáz rá, és megőrzi azt az utókornak!


Forrás:
Helyszínbejárás 2015. és 2016.
Ezúton köszönöm a lehetőséget Ballagóné Füstös Erzsébetnek, hogy körbevezetett a szervizben!
Budapest Főváros Levéltára
Buza Péter, Fodor Béla, Saly Noémi: Az ismeretlen Lestyán – Budapesti Városvédő Egyesület-Summa Artium Alapítvány 2009.


Anno képek